A révkalauz, a bakter és a kertész esete a mesterséges intelligenciával, avagy az episztemikus autoritás átengedésének útvesztője Kommentárok Golden Dániel tanulmányához

„Mesterséges intelligencia és társas tudás” című cikkében Golden Dániel amellett érvel, hogy megismerő ambícióink szükségszerűen az ember-gép szimbiotikus rendszerek felé fordítanak minket. Inspiráló felvetéseit továbbgondoló reflexiómnak nem a pontosítás vagy a vita, hanem a tárgyról folyó párbeszédben rejlő értelem és izgalom megjelenítése az elsődleges célja. Úgy vélem, az ember-gép kapcsolat lényegi mozzanatainak megértéséhez a szimbiotikus jelző használata nem a legjobb választás, a „hibrid rendszer” pontosabb és kifejezőbb lehet. Az elme külső eszközökre való kiterjesztésének dilemmái pedig annyira nem is kínzóak, ha belátjuk, hogy a mesterséges intelligencia (MI) megoldásaira való fokozódó támaszkodással csak metonimikusan és nem ténylegesen kerül át a gépi térfélre sok fontos kognitív funkció és szerep, ami valójában mindig az emberi oldalhoz horgonyzott. Az MI társas fordulata mögött pedig felsejlik egy következő fordulat, amit egyelőre – jobb híján – ökoszisztemikusnak nevezek.